A Polgár trezor titkai – Polgár Zoltán borkóstolója a Kóstolom Borbárban

A bor a korral nemesedik – tartották sokáig, de a trendek változásával a fiatalabb, gyümölcsösebb borok iránt nőtt inkább a kereslet. Viszont ha úgy adódik, hogy alkalmunk van megkóstolni egy-egy régebbi tételt, bizony sokszor leesik az állunk, hogy milyen komplex ízélményt kapunk. Több évtizedes borok ritkán kerülnek a poharunkba, és ennek csak az egyik oka, hogy nem minden bor alkalmas a hosszú tárolásra. Magyarországon az elmúlt húsz-harminc évben óriási változáson ment keresztül a boros szakma, több nagy múlttal rendelkező családi borászatnál ebben az időszakban tértek át a palackos értékesítésre, mások csak néhány éve alakultak, és vannak, akiknek egyszerűen tárolási kapacitásuk nem volt arra, hogy nagyobb mennyiségben eltegyenek a régi évjáratokból. Ezért isegyedülálló az a muzeális gyűjtemény, ami a villányi Polgár Zoltán pincéjében található. „1976-ban volt az első szüretünk, és az első évjárattól kezdve tettem el a borokból, mára összesen háromszáz különböző boromból 35-36 ezer palackot őrzök a rendezvény pincénk oldalágaiban, ahol tökéletes tárolási körülményeket tudok nekik biztosítani. Nem tudok róla, hogy ekkora magán gyűjteménye lenne másnak. Ezeket persze nem mindennapi fogyasztásra ajánlom, de gyűjtők gyakran felkeresnek, és ajándékozásra is sokszor vásárolnak tőlem ezekből a borokból. Olyan bort nem adok ki a kezemből, amelyiknél felmerül, hogy esetleg már nem jó. Mostanában is kóstoltunk 1982-ből bort, és nem csalódtunk, most is élvezhetőek.” November 13. a Kóstolom Birbárban – Múzeális Vilányi borok kóstolója, ahol több 1982-es bor is a poharakbe kerül. – ESEMÉNY LINKJE A Polgár Pincészet atyja tizenévesen határozta el, hogy ezzel akar foglalkozni. Bár a családjában mindig volt szőlőjük, felmenői gazdálkodók voltak, de ők még nem palackozva, hanem hordóban értékesítették a bort. Polgár Zoltánnak volt szerencséje még a dédnagyapjával is szőlőt művelni, később az ő területét kapta meg, itt kezdte az önálló gazdálkodást. Az egyik legfontosabb évnek az életében az 1969-est tekinti: ekkor, azaz éppen ötven éve érettségizett, szerzett szakmát, és vették fel az egyetemre. Saját pincéjüknél pedig ez a negyvennegyedik szüret. S hogy milyen indíttatás vezet hozzá valakit, hogy ilyen komoly gyűjteményt halmozzon fel a korábbi évjáratokból? A kíváncsiság, illetve a törekvés arra, hogy a múlt egy darabkáját és a borvidékben rejlő lehetőségeket is megmutassa.

A borvidék egyik ikonikus borásza nagyon nyitott, sokat kóstol, és örül a tisztán elkészített, jó ivású boroknak. Ha nem hibás egy bor, és a készítőnek van hozzá filozófiája, az neki akkor is nagy élmény, ha nem feltétlenül nagy borról van szó, sőt, a hétköznapokon ő is inkább a könnyedebbek közül választ szívesen. „A nehéz borokat jó fogyasztani mondjuk egy jó szarvas bélszínnel, de meg kell tisztelni egy fehér abrosszal, mert az az ünnepek bora.”

Egyik ilyen nagy bora egyébként az Elixír, amit csak a legjobb évjáratokban készít, mindig négy fajtából, ezek a cabernet franc, a cabernet sauvignon, a merlot és a kékfrankos, a különböző fajták aránya viszont évjáratonként eltérő. Elixír először 1988-ban készült, abból az évjáratból épp a közelmúltban bontottak egy palackkal, és nagy örömére még mindig gyöngyörű. Muzeális kóstolójára ebből három évjáratot is hoz, így össze lehet hasonlítani őket, és következtetéseket levonni arról, hogy a borász ízlése mennyit változott az évek során, másrészt persze az is látható, hogy hogyan tartják magukat még ezek a több évtizedes borok. A múlt emlékeihez való ragaszkodás talán annak is köszönhető, hogy édesapja történelem szakos tanár volt, így magával hozta azt a gondolatiságot, hogy a múltunk feldolgozásával könnyebben megérthetjük a jelenünket. A muzeális borokkal segít megfejteni, hogy mit tud ez a borvidék, milyen hosszan eltarthatóak az egyes fajták,

hiszen mi nem tudunk többszázéves tapasztalatokat felmutatni ilyen téren, igazából nem is nagyon tudjuk, hogy a csúcsborok mennyi ideig élvezhetőek. Így viszont van lehetőség régi évjáratokat megkóstolni, különböző évjáratokat összekóstolni, következtetni arra, hogy milyen időjárás milyen borokat eredményez.

Másrészt az emberek szeretik felidézni egy-egy bor kapcsán, hogy abban az évben mi történt velük – lehet, hogy akkor születtek, vagy éppen egy fontos fordulópont volt az életükben. Polgár Zoltán nagyon szereti ezt a borvidéket, és azt vallja, hogy „Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy Villány csillagát fényesre csiszoljuk!” November 13-án az alábbi borsoron keresztül ismerhetjük meg a Villányi borvidékben rejlő potenciált: Fehér Kadarka 2018 Chardonnay 1982 Rajnai Rizling 1996 Hárslevelű 1999 Kékfrankos 1982 Kékfrankos 2012 Elixír 1993 Elixír 1997 Elixír 2012 Kopár cuvée ’02 — A Polgár Pince muzeális borainak kóstolójára jegyeket itt vásárolhattok: — https://aborszerintem.hu/termek/polgar-pince-muzealis-borok-kostolom-borbar/ Villányi kalandunk teljes videós beszámolója, a Villány Kétkeréken Útifilm: