Mint mindenkinek, a Kóstolom csapatának is alkalmazkodnia kellett a változó világhoz. Ezért kétnaponta virtuális továbbképzésen veszünk részt Hegyi Gábor vezetésével, hogy amikor ismét személyesen találkozunk, lenyűgözzünk titeket sokrétű tudásunkkal. Csak hát ahol több ember van, ott néha több vélemény is van, sőt, különböző vélemények is, így amikor Tokaj jelenje és jövője szóba került, a csapat jól meghányta-vetette a dolgokat.
Pintér Zsolt: Valamennyire mindannyian ismerjük Tokajt, megvannak a borstílusok, az engedélyezett szőlőfajták. Az a kérdés merül fel bennem mindig, hogy jól döntött-e borvidék, amikor a Furmintot választotta, valamint az, hogy – mivel az édesbor kevésbé eladható, mint régen – a klímaváltozás miatt nem lenne-e izgalmas belenyúlni a kékszőlőbe? És most tekintsünk el a kulturális hagyományoktól, nézzük a puszta földrajzot.
Hegyi Gábor: Klimatikusan egyáltalán nem légből kapott a kékszőlő termesztése, viszont van itt két folyó, a Tisza és a Bodrog, ezeknek az összefolyásánál fekszik gyakorlatilag a borvidék. Emiatt párásak a hajnalok, viszonylag nyirkosak az őszök, így az a kérdés, hogy tudunk-e olyan fekvésekben olyan kékszőlőfajtát választani, amelyik nem rohad le, mert ezek jellemzően később érnek, mint a fehérszőlők. Ez lehet egy természeti kockázat, de nem lenne feltétlenül hülyeség. Pinot Noirral azért sokan próbálkoznak a borvidéken.
PZs: És könyörgöm, nagyok jók. Amit kóstoltam Tokajból, meglepően jók voltak, majdnem mind.
Oláh Róbert: És odaadnád – vagy akár csak megnyesnéd – az Aszút egy akár tökéletes Pinot Noirért? A hagyományoktól nem lehet eltekinteni, mert az gyakorlatilag a borkultúra egyik alappillére.PZs: Nem, az Aszú maradhat. De nézzétek meg mennyi kidobott szőlő, mekkora zöldszüretek vannak Tokajban. Nem tudják eladni a fehérszőlőt, amiből száraz, félédes fehérbor készülne. Inkább a Sárgamuskotály, meg hasonlók, azok a szőlőfajták, amelyek bármelyik borvidéken bármivel helyettesíthetők szinte, azok helyére nem rakhatnánk-e egy olyan kékszőlőt, amelyik itt kimagasló minőséget tudna adni? Én még száraz Furmint nélkül is tudnék élni, ha nagyon megszorongatnának, halkan megjegytzem. Bár azért vannak kedvenceim a borvidéken (is) jócskán.
HG: Azt mondjuk el gyorsan, hogy valaha luxuscikk volt az édesbor, meg a cukor maga, de ma már nincs így, szóval a piacon az összes édesboros vidék bajban van. Ez egy egyre fogyatkozó piac az utóbbi 20-30 évben, így valamit csinálni kellett. Én nagyon szeretem a száraz Furmintot és én például lehet, hogy nem tudnék nélküle élni, de azért ez egy teljesen elfogult nézőpont. Az én boros szocializációmban annyira fontos volt a kétezres évek elejének Furmint forradalma, amikor létrejött a minőségi szárazbor Tokajban, hogy érzelmileg kötődöm már hozzá. Szakmailag lehet, hogy vitatkoznék saját magammal, de az emocionális résztől sem lehet eltekinteni.
És azért a Furminttal léptek, mert ebből volt és van sok. Hiába mondjuk, hogy a Hárslevelű mennyivel szexibb fajta, ha Furmintból háromszor annyi van a borvidéken, így ha valamivel tudunk mennyiséget adni és egy fajtán keresztül bemutatni, hogy mit tud Tokaj, akkor az a Furmint.Ettől még azt mondom, hogy tök jó lesz, ha egyre több házasítás fog készülni, vagy egyre több Hárslevelű lát napvilágot száraz iskolázásban. Ne adj Isten, megfizethető árkategóriában, mert amíg hat-nyolcezer egy dűlős Hárslevelű, addig ez nem tudja megfogalmazni a borvidéket.
Humayer Dávid: Nem azt mondják, hogy minden Furmintba kell egy kis Hárslevelű? Mert ha arányaiban mondjuk annyi Hársot adunk a Furminthoz, mint a borvidéken van, akkor az már fenntartható.
HG: Abszolút, a borrajongók körében népszerű nézet, hogy a Hárslevelű egy sokkal izgalmasabb fajta, mint a Furmint, hát azért félaromatikus fehérszőlő. A Furmint meg inkább a neutrális oldal felé billen, ha már valahová sorolni kell. Tehát olyan sajátos, virágcsokros bukéja valószínűleg sosem lesz egy Furmintnak. És ami a házasítást illeti, ha jól tudom, akkor ezt még a hagyomány is így mondja, nem csak a borrajongók.
Tehát a tényleges tradíció is az volt, hogy nem fajtákban gondolkoztak, sőt, ha hihetünk a korabeli leírásoknak, akkor ezeket nagyon sokáig egyszerűen összeszüretelték.És itt vissza is érünk valamihez, amely érvként szóba jöhet a kékszőlők ellen: még tovább tördelnénk vele a borvidéket, tovább osztanánk a termékpalettát, ami nem biztos, hogy a világpiacon előny. Azért a legsikeresebb borvidékek azok, ahol egy, vagy legfeljebb néhány fajta van jelen.
PZs: Az a kérdés, hogy bár mindig világpiacban gondolkozunk, de abban a minőségi boros szegmensben, amelyben Tokaj mocorog, abból nincs odavaló mennyiség. A meglévő mennyiséget még a magyar piac is fel tudja venni. De tud-e mondjuk olyan bort készíteni a borvidék a Sárgamuskotályok, meg az alap Furmintok helyett, amelyeket kétszer olyan áron adhatna? Ha mondjuk az eladhatatlan alapborok helyett készítenének egy középkategóriás Pinot, egy-egy komolyabb dűlőben esetleg egy csúcsbort is, nem lenne kétszeres a bevétel? Nem az imidzset építeném erre, hanem az amúgy is kivágandó és eladhatatlan tőkék helyére gondolnám ezeket. Tudom, hogy ez radikális, de radikális időket élünk. 2020-21-ben nagyon sok minden meg fog változni és nagyon nehéz lesz fenntartani a romantikus elgondolásból borászkodást, mert kiesnek mögülük olyan társaságok, olyan cégek, akiknek eddig volt miből finanszírozni ezt. És ha nem éri meg a Furmint, akkor racionalizálni kell.
OR: De akkor te most szigorúan Magyarországról beszélsz, ha Pinot akarsz oda. Mert nem hiszem hogy meg fogja venni külföld a magyar Pinot.
PZs: Persze. Ha felépítesz neki egy nevet és nem is szánod exportra, akkor bevonod a nagyobb kereskedőket és elviszi a csúcsgasztró, meg a prémium fogyasztói kör. Még azért azt hozzátenném, hogy most a Pinot-ra hegyeztük ki a vitát, de én a Kékfrankossal is meg tudnék barátkozni Tokajban.
HG: Nekem nagyon tetszik Zsolti eszmefuttatása gazdaságilag, de vajon a tokaj-hegyaljai árakat fogja-e bírni büdzsével a magyar fogyasztópiac?
PZs: A nagy tokaji pincészetek 60-70 százalékban külföldre adták el a boraikat. Na most ez a következő egy-másfél évben biztos, hogy drasztikusan visszaesik, hiszen főként gasztróba mentek ezek. Raklapokkal fognak benn ragadni borok, szerintem kicsit be fog rogyni az áruk. Itthon nem tudod annyiért eladni a borodat, mint amennyiért megvette külföld. Le fognak menni az árak, hogy egyáltalán túléljen a szektor. Lehet, hogy normalizálódni fog a magyar piac, mert sok borászat, akik mondjuk egy 2500 forint értékű Furmintot készített és 5000-ért adott, visszább kell, hogy árazzon.
HD: Szerintem kicsit ki fognak várni, mert a tokaji borok azért a sok savval, meg esetleg a maradék cukorral tudják magukat tartani. Főleg a prémium pincészetek tételei, de még az alapborok is két-három évet elvannak simán. Tokaj lehet kicsit hozzászokott már a nehéz helyzetekhez, talán új exportpiacokat fognak keresni, nem tudom.
PZs: Szakadozik az internet.
HG: Valamiért most nem hallak titeket.
OR: Kész az ebéd, sziasztok.
Így ért véget a kolosszális Tokaj-csata első felvonása. Nem állást akarunk foglalni, hiszen nálunk is különböző nézetek vannak, azonban ha nem is kizárólag pozitív, de mindenképpen izgalmas időszak következik a magyar boréletben. Mi azon leszünk, hogy továbbra is támogassuk a magyar termelőket és idén már kizárólag itthoni borokat fogunk a szortimentbe válogatni. Ha pedig van véleményetek a témáról, ne tartsátok magatokban!
